Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat
„Dombok alatt, falu végin
Lakik az én péri dédim.
Nádas háza, nagy kapuja
Mindenki előtt tárva-nyitva.”
A Győr-Moson-Sopron megyei Pér település a 81-es főút mellett fekszik, közel Győrhöz és az M1-es autópályához. Könnyen elérhető közúton, valamint nemzetközi repülőtere miatt akár repülőgéppel is.
A település dinamikusan fejlődik, múltját ugyanolyan nagy gonddal ápolja, mint ahogy a jövőjét építi, a péri csárda rekonstrukciójára 2012-ben nyert támogatást a település közalapítványa. Az egykori csárda a térség legidősebb épülete, az 1600-as években téglából épült. A pár éve történt felújítás az épület harmadát érintette, ahol az egyik helyiségben a szőlőfeldolgozás, a bortermelés térségre jellemző eszközei, korabeli kocsmai bútorok és kellékek kaptak helyet. Egy másik helyiségben pedig eredeti bútorokkal, tárgyakkal berendezett, múlt század eleji szoba látható.
A múlt ápolásában, és a hagyományok átadásában látta jövőjét Dömötörné Markotics Zsuzsanna is, aki 2008-ban pályázatot nyújtott be a Turisztikai tevékenységek ösztönzése felhívás keretében, és 2,7 millió forintot kért egy tájjelleg játszóház létesítésére.
Zsuzsa harmadik gyermekével, akkor három éves kislányával volt még otthon, intézte a háztartás és a családi gazdaság ügyeit. Tudta, hogy győri munkahelyre nem tud majd visszamenni dolgozni, viszont szeretett volna „valamit” csinálni.
Álmodott egy nagyot, és elhatározta, újra életet visz dédszülei 1909-ben épített nádas házába, ahol gyermekek számára szeretett volna foglalkozásokat tartani.
A pályázat nyert, a nádasház felújításra került, de már a hozzágondolt, gyermekek számára épített kis templommal, két kisházzal és foglalkoztatóval együtt, melyet saját forrásból készített el a család.
Zsuzsa népi játékokat, kézműves technikákat tanult meg és igyekszik minden évben valami újat vinni a Nádikó életébe, hogy az évről-évre visszatérő gyerekek is jól érezzék magukat.
Ottjártamkor egy vegyes korcsoportú csapat látogatott el Péri Dédi Nádikójába, a négy éves korú kisgyermekek ugyanúgy megtalálták maguknak a szórakozási lehetőséget, mint a 14 éves kamaszok. A gyermekeknek nagy élmény, hogy állatokat lehet simogatni, lovat, birkát, nyulat lehet etetni, szénabálákon lehet ugrálni, bújócskázni, játszani a játszótéren, vagy a kötéllabirintusban. Volt, aki már negyedszer járt itt, ő már ismerte az állatokat, láthatta, mennyit nőtt a kiscsikó legutóbbi látogatása óta.
Zsuzsa a játék mellett bemutatta számukra a tájház épületét, építészeti sajátosságait, berendezési tárgyait, valamint népviseletbe beöltöztetett babákkal szemléltetve az 1900-as évek elejének öltözködési stílusát is. Megcsodálhattuk a búbos kemencét és a rakott tűzhelyet, a korabeli bútorok és használati tárgyak visszarepítenek bennünket a múltba.
A program része volt a kézműves foglalkozás, a gyermekek nemez labdát készítettek, melyet emlékbe haza is vihettek.
Zsuzsát megkérdeztem, mi a legfontosabb neki a játszóházban? Azt mondta, a hagyományok átadása a gyermekek számára. Az elmúlt évek alatt ő is sokat tanult, utánajárt dolgoknak, mert a gyermekek kérdeznek, az épületről, a berendezési tárgyakról, és neki tudnia kell a kérdésekre a választ. A programkínálat egyre bővül, az állatsereglet szaporodik, egyre több gyerekcsoport látogat az újjászületett Péri Dédi Nádikójába, mely olyan, mint egy megvalósult álom.
Székely Rita
MNVH Győr-Moson-Sopron megyei területi felelős
