2017 október 17 - kedd

Bukovinai találkozások

Immár huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg azt a nemzetközi fesztivált, melyen a bukovinai székelyek találkoznak, de nemcsak hazánk területéről, hanem a környező országokból mindenhonnan, és óhazájukból is. Ez az idei évben sem volt másképpen. Ez a sokszínű nemzetiségek találkozása, mely évről évre erősíti a résztvevőkben a bukovinai származástudatot. Érezhetően fontos mindenki számára ez a fesztivál, ezért is rendezik minden évben. Volt, amikor más helyeken is rendezték, de a román, lengyel, ukrán, német és délvidéki székelyek is egyöntetűen úgy döntöttek, hogy Bonyhádon szervezzék, amit a város vezetése készséggel el is vállalt. A rendezvény fővédnöke Potápi Árpád János, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkár, a környék parlamenti képviselője beszédében hangsúlyozta a fentieket, és annak fontosságát, hogy az összetartás miatt is rendkívüli ez az esemény.

 A rendezvény programjainak sorát kiállítás megnyitókkal kezdték, ezek egyike a Szent László emlékévhez kapcsolódó. A kiállítások nívóját emelte Andrásfalvy Bertalan beszéde, aki híres néprajzkutatónk, a székelyek egyik nagy ismerője. A fesztiválon végig közreműködött Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója, aki szívén viseli a környék sorsát, illetve akinek a nevéhez fűződik például a nyár elején megtartott Vidékfejlesztési Nap Kisdorogon. A fesztivál megnyitóján köszöntőt mondott még Filóné Ferencz Ibolya, mint a házigazda Bonyhád Város polgármestere; Zbigniew Kowalski, aki az egész Fesztivál művészeti vezetője évek óta (és egyben a lengyel bukovinai székelyek élenjárója), és nem utolsó sorban beszédet mondott az az Illés Tibor, aki a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke, így a fesztivál egyik hazai kiemelt szereplője.

Ahogy a köszöntőkből Kowalski Úrtól megtudhattuk, ez az idei rendezvény mégis egy kicsit más. Az elmúlt évekhez hasonlóan rengeteg embert vonz a környékből is, ezért kicsiny változtatást vezettek be annak érdekében, hogy azok számára is nyújtson újdonságot, akik esetleg minden évben nézőként végig kísérik a fellépéseket. Ezért egyhangúan amellett döntöttek, hogy a programok tematikája és menete egy hagyományos székely lakodalom eseménysorozatát fogja követni, a leánykérésről az esketésen át a hajnalig tartó mulatságig. Ennek első eleme a lánykérés volt, melyre a megnyitók után a Vörösmarty Mihály Művelődési Ház színpadán került sor. Kicsit rögtönözni is kellett, hiszen a külföldi csoportoknak nem, csupán a magyaroknak volt lehetőségük össze próbálni a lépéseket. Ebből azonban a nézők semmit nem éreztek, az improvizáció fantasztikusan sikerült, olyan érzése volt az embernek, hogy a külföldi csoportok színpadra lépése a külföldön élő családtagok megjelenése az esküvő előtt. Élethű lánykérés zajlott a színpadon, megismerhettük a következő napok főszereplőit is: a menyasszony és a vőlegény két külön környékbeli falu bukovinai nemzetiségtudatú származottja. Mindehhez az össztánchoz a Csurgó Zenekar húzta a talpalávalót.

Másnap a mulatság folytatódott, hiszen 14.00 órától felvonult az egész „násznép” a városka utcáján, nagy nézőközönség előtt. Megtartották a központban álló katolikus templomban az esküvőt, így majdnem hivatalosan is házasságot kötött a két fiatal. A legizgalmasabb a felvonulásban az a sokszínű népviselet volt, amely megfigyelhető volt a különböző országokból jötteken. Hiába azonos származás, a magyar székelyek népviselet az egyszerűségről szólt, a román táncosok díszes fejfedőjükkel tűntek ki, a lengyelek érdekes zenéjükkel és táncaikkal, míg a Madéfalvai óhazai székelyek ízes beszédükkel tűntek ki a többiek közül. Nem csak táncosok vonultak fel azonban: Lengyelországból rezesbanda, Tevelről asszonykórus és Nagymányokról pedig férfikórus érkezett a rendezvényre. A lakodalmi mulatság természetesen a hagyományokhoz híven hajnalig tartott. A részt vevő tánccsoportok hosszú sora megtalálható az MNVH Facebook oldalára feltöltött meghívón, itt eltekintenék a felsorolástól.

Vasárnap a fesztivál zárásaként és levezetésként szomszédolást tartottak, így a közeli környékbeli településeken élő azon érdeklődők is megcsodálhatták a külföldi csapatok műsorát, akik esetleg nem tudtak Bonyhádra utazni. Még közelebb került ezzel a programsorozat azokhoz, akiknek igazán szól: elszármazott bukovinai székely származástudattal élők, hazánkban és azon túl.

Kieszné Huszár Dóra

MNVH Tolna megyei területi felelős

Következő Előző
Következő Előző
Share Button

Olvasson tovább

Közel harmincmilliárd forint beruházási támogatás a szarvasmarhatartók számára

A Miniszterelnökség döntött a Vidékfejlesztési Program szarvasmarhatartó telepek korszerűsítését szolgáló felhívásának kérelmeiről, melynek keretében mintegy …