Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza – Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat
2018 augusztus 20 - hétfő

Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza

2018. január 09-én jártam Kismaroson a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostorában. Nagy érdeklődéssel hajtottam be a gyönyörű fekvésű telek kapuján. A szépen gondozott parkos területen keresztül a vendégek fogadására alkalmas terembe vezettek. Nem véletlenül jöttem ide, a nővérek kiváló minőségű kézműves termékeket állítanak elő.

Dr Horváth Olga apátnő röviden bemutatta a közösséget és a termékeket. A közösség élete 1955. szeptember 8-án kezdődött egy albérleti szobában, amikor a magyarországi szerzetesrendek működését betiltották. Szent Benedek Regulája és az Evangélium alapján működő közösség neve (Boldogasszony Háza) egy ciszterci hagyomány alapján kapta a nevét, amely szerint a monostort a Szűzanya pártfogásába ajánlják.

1961-től még nehezebb idők következtek. A nővérek egy részét börtönbe zárták és csak 1963 elején szabadultak ki újra. 1966-ban vezetőjük újra börtönbe került. 1968-tól, végre együtt, egy kis faházban élhették meg szerzetesi életüket a Börzsöny oldalában.

1982-84 között épült fel az első kőépületük. Az elnyomás ideje után a rend életében hatalmas lépés volt, amikor 1990-ben elkezdődött az új monostor építése. 1999-ben szentelték fel a templomot. Az új épületek elkészülte után a nővérek az élő építőkövek gazdagításának és rendezésének fogtak neki.

Mindenképp olyan tevékenységbe szerettek volna fogni, ami a térséget segíti és a közelben élők javára válhat. Tudásukat és a helyi adottságokat összeadva végül a lekvárkészítésbe kezdtek. A Börzsöny településeiről fontos tudni, hogy az ország egyik legnagyobb bogyósgyümölcsöt termő térsége. Sajnos a rendszerváltás után az ültetvények száma és az előállított gyümölcs mennyisége nagyban visszaesett. A jól bejáratott gazdasági modell felborult. Szerencsére többen összefogtak az ágazat védelmére, így ha lassan is, de vannak bíztató jelek. A nővérek is bekapcsolódtak a mentésbe. A lekvárhoz és szörphöz szükséges alapanyagot maximum 50-70 km-es körzetből, csak kistermelőktől vásárolják fel, így segítve a sokszor csak néhány tíz kg-ot előállító termelők megmaradását.

Nagyobb mennyiségben 2005-től kezdtek lekvárt készíteni. 2009-től már a HACCP elvárásainak megfelelően végezték a munkát. Évről évre növelik a mennyiséget és a minőséget. Folyamatosan bővül a termékpaletta. Az első lekvár alapanyag a piros ribizli volt, ezt követte a sárgabarack, őszibarack, málna, szeder, birsalma, csipkebogyó, fekete ribiszke, meggy, szőlő, kökény, szilva. Kevert lekvárokat is készítenek: piros ribiszke-málna, őszibarack-alma, szeder-alma. Különlegességek a szőlőhéj őrleménnyel kevert termékek. A nővérek készítenek szörpöket és gyümölcsleveket is. Kapható: bodzavirág, fekete ribiszke és piros ribiszke, málna és meggyszörp, Meggy, őszibarack és szőlőlé. Kisebb mennyiségben birsalmasajtot, fekete ribiszke szörpöt és mézet is készítenek.

Az egyes termékek címkéinek színe kódolt üzenetet is rejt. A kék hagyományos cukorhasználatot jelez, az élénksárga a mézzel ízesítésre utal, a halványsárga hozzáadott cukor nélkül készül, a zöld címkések pedig szőlőhéj őrleménnyel.

Az feldolgozott és előállított mennyiség folyamatosan nőtt, majd 5-7 tonna/év arányban maximalizálódott. A nővérek szinte mindent kézi erővel csinálnak, hatalmas a fizikai munkaerőigény.  A közösség támogatást nyert a kormánytól, egy, kisméretű üzem építésére. A munkálatok idén nyáron fejeződhetnek be. A gépesítés nagyobb mennyiség feldolgozását és az egyébként sem drága, prémium minőségű termék olcsóbbá válását eredményezheti.

A Váci Egyházmegye Vidékfejlesztési Irodával (VEVI) már évek óta élő az együttműködés. A csipkelekvárhoz szükséges bogyók szedése több hátrányos helyzetű embernek teremt munkalehetőséget.

A nővérek szerzetesi összefogással próbálják értékesíteni termékeiket, folyamatosan várják az érdeklődők jelentkezését. Kismaroson a monostorban, Ausztriában és Németországban monostori piacokon kaphatóak a lekvárok és szörpök.Nagyon fontos, hogy van néhány dolog, amiből a nővérek nem engednek. A szerzetesi, Isten útját kereső, szemlélődő, munkás életforma az első. Ha rendben van a lélek, akkor jöhet más is. A jó, jót szül elv és a csendes gondosság meglátszik a termékeken is. Ízfokozó és tartósítószer helyett szeretettel készítik a lekvárokat és szörpöket. A felfogásuk nem a versenyszellem és a piaci szemlélet jellemzi, hanem a szolidaritás. Egy biztos pont szeretnének lenni ebben a rohanó világban.

Szakáli János

MNVH Pest megyei területi felelős

Következő Előző
Következő Előző

Share Button

Olvasson tovább

Az idén is gazdag programkínálattal készülnek a térségi települések a Hírös Hét Fesztiválra

Az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesület a kistérségi települések összefogása révén immár 21 éve nagy figyelmet fordít …