2020 február 22 - szombat

I. Hagyományőrző Disznóvágás Pusztaszentlászlón

A falusi hagyományok életben tartásának és bemutatásának szándéka mellett a helyi társadalom összefogásának megerősítése volt a célja annak a közösségi disznóvágásnak, melyet első alkalommal tartottak a közép-zalai községben. A munkálatokat szombaton kora reggel, már hat órakor megkezdték. A disznóvágás annak idején ugyanis egész napra munkát adott a falun élő embereknek, ugyanakkor családi ünnepnek is számított, hiszen összehozta a rokonságot. A gazdálkodást tekintve is fontos szerepe volt, a felhizlalt, majd leölt jószág egész évre biztosította a húst és a zsírt a család számára. Ma már faluhelyen is egyre kevesebben tartanak, nevelnek disznót – mondta Kaj István, a település polgármestere. Disznóvágás még csak-csak előfordul, általában úgy, hogy valamelyik gazdaságtól megvesznek egy élő állatot, s azt feldolgozzák, de ez sem túl gyakori. Így aztán a fiatalabb generációk számára ez az élmény is kimarad. Nem csak polgármesterként, de mint faluban lakó ember úgy látom, a falusi állattartás nagyon leépülőben van. Gazdasági okok, életvitel miatt, vagy sokan külföldön dolgoznak, tehát megváltozott a falusi élet dolga. Sajnos, a községekben lakó emberek zöme csak aludni jár haza, és a munkahelye valahol máshol van. Szomorú tapasztalat, eltűnt a falvakból az állat! Megdöbbentő, ma már úgy felnőnek a vidéki gyerekek, hogy nem látnak tehenet, nem isznak tehéntejet, és nem tudják, mi volt az, amivel a nagyszüleik foglalkoztak annak idején. Nem is értik ezeket a dolgokat. Ebből a szempontból nagyon jó ez a rendezvény, hiszen egy bemutatás történik és a turisztikai-idegenforgalmi elképzeléseinkhez is illeszkedik.

Kaj István azt is hozzátette, igyekeztek a régi munkamódszereket is felidézni, így a pörzsölést szalmával végezték, kínáltak bőrkét (vagy ahogy errefelé mondják: a bürkét) a vendégeknek, készítettek lesütött húst, s persze töltöttek hurkát és kolbászt is. A feladatokat leosztották egymás között, minden munkafolyamatnak megvolt a maga felelőse. Az elkészült ételek zöme estére pedig el is fogyott.

Pusztaszentlászlón a disznótor, a disznóvágás régen szertartásnak számító, élvezetekben gazdag örömünnep volt. A disznóölés, a hús feldolgozása egyszerre volt nagyon komoly, a család jövője szempontjából kiemelkedő fontosságú esemény, a rokonok és a szomszédok találkozója, kemény munka és ünnep. Munka, mert a disznóölési előkészületek, és a füstölés befejezése közt rengeteget kell dolgozni, de azért ez olyan munka, amelyhez szívesen jönnek a szomszédok, a rokonok segíteni. Ünnep is, mert egy hosszú munkafolyamat befejezése, a disznónevelés és hizlalás eredménye. A disznóölés már napokkal a leszúrás előtt kezdődik. A háziasszony kiforrázza a húsos- és zsíros edényeket. Beszerzik a fűszereket, meghívják a fogókat, a böllért, a segítőasszonyokat. Ez a segítőcsapat a rokonságból és a szomszédokból kerül ki. Ilyenkor a rokonok, komák, szomszédok eljöttek segíteni, a napot áldomásokkal kezdték, és munka közben is ettek-ittak, a munka befejezését pedig lakomával ünnepelték meg. A segédkezők, szomszédok otthonra is kaptak „kóstolót” a húsfélékből, ami általában oda-vissza működött: egyszer az egyik családnál volt disznóölés, ők adták a kóstolót, másszor pedig ők kapták a szomszédoktól, rokonoktól. Mivel a vágások egész télen folytak, gyakrabban került valami húsféle a kóstolókból a családok asztalára. Kaj István Pusztaszentlászló polgármestere és egyben a MNVH Zala megyei területi felelőse a fentiekre hivatkozva hozta létre a rendezvényt, a II-III. évet pedig, már turisztikai látványosságnak – a régi falusi élet mozzanatait bemutató programnak szánja.

 

 

 

Share Button

Olvasson tovább

Tájjellegű pásztoreszközök készítése

Makói lakóhelyén felkerestem Dr. Keczel Tamást, aki immáron több mint 25 éve készít karikás ostorokat. …