2020 szeptember 20 - vasárnap

Tájjellegű pásztoreszközök készítése

Makói lakóhelyén felkerestem Dr. Keczel Tamást, aki immáron több mint 25 éve készít karikás ostorokat. Célja a hagyományos paraszti kultúrához és az állattartáshoz kapcsolódó, eszközök, ostorok, bicskatokok készítése, a tájjellegű hagyományok őrzése és az eszközök használatának bemutatása.

Dr. Keczel Tamás, még az 1990-es években, nyugdíjazása után kezdett el foglalkozni a karikás ostorok készítésével. Gyermekkorában, a nyarakat, a makói tanyavilágban töltötte, akkor találkozott azon használati tárgyakkal, melyek az állattartás kapcsán, minden tanyában megtalálhatóak voltak, ilyen volt a karikásostor is. Felnőttként, a minisztériumi munkájához kapcsolódóan, sokat járt vidéki múzeumokban, ahol ugyancsak módszeresen kereste a pásztorkodáshoz köthető, használati tárgyakat. De többször előfordult, hogy utazás közben, meglátott egy legelő gulyát vagy nyájat, azon nyomban megállt, hogy tudjon beszélni a gulyással, juhásszal és megnézze azt, hogy milyen ostor segítségével terelik a jószágokat.

A makói piacon vásárolt egy ostort és úgy gondolta, hogy lebontja, és újra csinálja, de nem boldogult vele. Ezért helyi szíjgyártókat keresett fel, akik először bizalmatlanul fogadták, majd megmutatták a szakmájuk rejtelmeit. De a karikás ostorokat, az állattartók készítették, ezért mindent nem tudott ellesni a makói mesterektől. Rájött arra, hogy az állattartásban meglévő különbségek miatt, eltérnek az eszközök is. Létezik a pásztor ostor, mely sok esetben, mívesen kidolgozott, és tájegységenként eltérő díszítéseket használva készültek. Illetve létezett a paraszt ostor, bár ezeknek is vannak jellegzetességeik, de egyszerűbb kivitelűek, dísztelenek, általában sima nyélűek voltak. Ráadásul egykoron minden tanyában megtalálhatóak voltak, napi használati eszközként. A tanyás gazda nem ért rá mívesen díszíteni, nem alkalmazott bonyolult fonásokat.

Az ostorokat kategorizálta tájegységek szerint és mintegy 20 tájegység jellegzetes díszítéssel rendelkező ostorát készítette el. Az ostorok készítői anno, el akarták magukat választani, a díszítésben, faragásban egyaránt, bár átfedések léteztek. Elkészítette a makói és vásárhelyi ostort is, de az ostorok királyi mindenképpen a hortobágyi, melyet az ott élő juhászok, gulyások vagy csikósok készítettek, díszesre faragtak. A 2000-es évek közepén, a makói múzeumban, Dr. Markos Györgyi muzeológus volt a segítségére, közösen szerveztek kiállításokat, ahol az Ő általa készített ostorokat állították ki. A nyilvánosság hatására többen is megkeresték, elsősorban gyűjtőként. Így került kapcsolatba a vásárhelyi illetőségű Perényi Jánossal, és több hasonló érdeklődésű személlyel. A Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesületben, az Agrártörténeti Szakosztály keretein belül, létrehozták a Pásztorélet Kutatók Körét, mely 14 személyt fogott össze, több megyét érintően. Több kiállítást szerveztek, ahol közösen mutatták be, az egykori pásztor társadalom által használt eszközöket. Tanult debreceni csikóstól, illetve például Nádudvaron, egy ostorkészítőtől leste el, a legbonyolultabb fűzéseket. A kibővült ismeretségen keresztül, további technikákat, fonásokat, díszítéseket ismert meg, sajátított el. Elkezdte a bicskatok készítést is, melynek első mozzanata, egy makói juhász, Dani János által használt régi tok, újbóli elkészítése jelentette. Véleménye szerint nem az a fő cél, hogy darabszámra sok ostor készüljön, hanem az, hogy tájegységre jellemző díszítést tartalmazzon, ez alapján beazonosítható legyen. Továbbá fontos az is, hogy eredeti eszközökkel, kézi módszerrel készüljenek az eszközök. A meglévő tudás továbbadása is kiemelt feladat, melynek érdekében, kollégái, Békéscsabán, tanfolyamok szerveztek.

Benkő Zsolt
MNVH Csongrád megyei területi felelős

Share Button

Olvasson tovább

Pályázati lehetőség kerékpárosbarát fejlesztésekre

Az Érték és Minőség közösségi marketing program turisztikai célú továbbfejlesztése címmel jelent meg a Balaton …